Bár önmagamhoz képest egészen sokáig (5 hónap) bírtam, kisebb-nagyobb elbizonytalanodásokkal, ám kitartva az elhatározás mellett, miszerint idén itthon maradok, kiélvezem az itthon létet és olyan dolgokat teszek, melyekre hosszú ideje vágytam már külföldi tartózkodásaim alatt... És valóban értékelem mindezt, talán túlzottan is. Most minden olyan szép és jó, nyugodt és harmonikus. Szeretek itthon lenni, a saját ágyamban ébredni, a saját konyhámban főzőcskézni, a teraszomon húst sütni vagy épp éjjelente a csillagokat bámulni onnan. Nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, végre időt szakíthatok a festészetre, sőt olyan dolgokat sajátíthattam el, melyek a hosszú távú terveimben nagy segítségemre lehetnek majd. Most mégis hajnali 5-kor, mikor már világos van és csicseregnek a madarak, miközben még egy szemernyit sem aludtam, úgy gondolom és érzem, hogy hamarosan itt az ideje, hogy útra keljek... és hova máshova mint... (nem véletlen a blog címe, melyet még réges-rég adtam neki...) ...a glasgowi lány. ;)
De előbb persze még kihasználom a magyar nyár
minden napsugarát, hivatalosan is barmanagerré és baristává válok, koncertek tömkelegén csápolok, tengerparti nyaralásra visszük magunkat a MAGokkal és élvezem a hippik minden napi életét... és ha úgy alakul, akkor igen.. talán nyár végén egy új kalandba is bele kezdek!
