Egy hét a MAGokkal...

... amiben bátran mondhatjuk, megvalósítottunk mindent amit elterveztünk, bármit ami csak az eszünkbe jutott!! :) Mert MI megéremeltük! :)

Gundel...mert elmentünk mellette, kinéztük magunknak... és amit kinézünk magunknak, oda elmegyünk!! ;)

mert mi az éjszaka közepén egy elegáns vacsi után mindig a Hősök terén sétálunk...:P

legrosszabb rémálmaink váltak valóra... de egyben le is győztük őket és felszabadultunk!!! Egy nap a vidámparkban.

Ezután egy órán át nem voltam képes felállni a legközelebbi padról ahova kifeködtem...:P


Egy újabb felejthetetlen MAG buli! Na, de melyik az amelyik nem az?! PONT

Tüzijáték... (jövőre ugyanitt, ugyanekkor...:))

A 24.

És Titi sütött nekem tortát!!!! :)

No comment. Ezek vagyunk MI. A MAG!

Friends forever! Ezt megvitattuk a buszon is, meghatottan, boldogan és mindenki füle hallatára! ;) :P

Home sweet home

Mindenhol jó... de legjobb OTTHON! :)
Egész nyáron ezekre a pillanatokra vártam és leírhatatlan az érzés mikor végre tényleg eljön a nap mikor ott ülsz a repülőtéren, várod a gépedet és tudod, pár órán belül mindez olyan lesz mint ha meg sem történt volna. Közel 4 hónap csupán néhány hétnek fog érződni és inkább lesz álom ez az egész mint sem valóság amit valóban megcsináltam, végig csináltam...:)

Last Glasgow night out of the year

Mielőtt hazajöttem volna a nagy skót kalandról, természetesen kötelező volt megejteni egy utolsó bulizós estét Helennel a glasgowi éjszakában! ;)

Sweetheart Abbey

New Abbey - Dumfriesshire:
Barra után eleget kellett tennem egy meghívásnak, mégpedig lehetséges állás szempontjából.
Még nyár közepén elküldtem az önéletrajzomat ebbe a hotelbe egy general assistant állás hírdetésre. Meg is kaptam volna az állást, ám addigra elfogadtam a barrait. 1-2 levélváltás után azonban mikor a tulaj megtudta, hogy az álmom egy hotel vezetése, örömmel ajánlotta fel, hogy amikor csak tudok látogassak el pár napra, nézzem meg a hotel működését, a környéket, az ott dolgozókat, mert, hogy ő a jövőben keres valakit akit kiképezne majd pedig rábízná a vezetést. Így keveredtem New Abbey-be. A "találka" jól ment, sőt mi több, kitették a lelküket, hogy jól érezzem magam... és igen... ha elfogadom, akkor jövőre itt dolgozhatok. De ez még a jövő zenéje. Bár ez az álmom, de nem vagyok benne biztos, hogy már teljesen felkészültem rá. Valamint a Highlands jobban vonz mint Dél - Skócia, na de ez már tényleg csak kifogás...:)

Barra! Barra!

Következő állomás: Isle of Barra, Outer Hebrides.
A legcsodálatosabb sziget! Ahol mindenki köszön egymásnak. Ezt értsd úgy hogy elmész sétálni vagy biciklizni és még az autósok is mind integetnek! MIND!
Ez a barátságosság már nem feltétlenül volt elmondható a szállodáról ahol dolgoztam, de tapasztalatnak felejthetetlen! És tanultam belőle... mindenekelőtt azt, hogy Kylesku-t nagyon meg kell becsülni...:)) Valamint jó érzéssel töltött el, hogy bár nehéz volt, kemény és nagyon nyüzsis hotel, megálltam a helyem, itt is! És ezzel mégkönnyebb lesz a jövőben mikor újból ilyen területen dolgozom majd. Már pedig ez a cél... hiszen ott lebeg előttem a szállodám, bárki bármit is mondjon, egy napon ott ébredek majd és elmondhatom: megcsináltam!
:) De visszatérve a földre... Ez az egy hónap nagyon leszívott, de mindig arra gondoltam, hogy ha a napjaimban van akár csak egy pillanat is mikor azt érzem boldog vagyok, akkor már megérte. És itt éreztem, mindig minden nap történt valami jó dolog, vagy egyszerűen kimentem és néztem az óceánt.. leírhatatlan. És volt egy olyan momentum mikor ültem egy hajón, az óceán közepén jártunk és azt gondoltam, igen, itt vagyok, a helyemen, itt és most sehol máshol nem lennék a világon. Ez az én utam!! :)) Elég szentimentális, nem?! De kit érdekel?!:P

Balmaha

Kylesku és Barra között megpihentem Glasgow-ban. Amit már csak a 3. otthonomnak hívok. A megszokott lakás, a megszokott szobában a megszokott ágyamban... És a barátok akik bármennyi idő is teljen el mindig ott vannak nekem és mindig ugyanúgy folytatunk mindent mint ha el sem mentem volna.
Helennel megejtettünk egy napi túrát Balmahára (tudom, nagyon egzotikusan hangzik, de sajnos nem a Bahamák közelében van...:)) De esőben is lehet piknikezni, mi legalábbis tudunk.

Napok, hetek, hónapok, jöttek, mentek, elmúltak

...és most itt ülök Finnország egy kis városkájában, Hollolában.

Eljött az ideje a blogolásnak, szó szerint... mert, hogy most az az időszak köszöntött az életemre mikor lelassultak a napok, egyben sötétebbek és hidegebbek is... Véget ért a pörgés, vidámkodás, jövés-menés időszaka. Ez nem azt jelenti, hogy a mostani szomorú, történés mentes lenne. Tény, hogy más.

De mielőtt belemerülnék a finn minennapokba. Előbb jöjjön egy nagyon rövid összefoglalója az elmúlt hónapoknak.

Életem legszebb eddigi nyara volt. Jövőre fel lesz adva a lecke, hogy még ezt is felülmúljam. Azt hiszem mindent felül lehet múlni, mindig lehet találni új célokat, élményeket, álmokat!

Májustól júliusig Kylesku-ban voltam, erről egy röpke bejegyzésben pár fotót is feltöltöttem az első pár nap után. De ekkor nem is sejtettem mennyi kaland vár még rám.

Ennek az útnak köszönhetem legszomorúbb és legvidámabb napjaim. És ez a kontraszt végig ott lebegett. Ez az a hely ami magában hordozza a végtelen magányt és azokat a rövidke ám felejthetetlen - a nevetés, a jó kedv, vidámság, a felfedezések, a hosszú beszélgetések - pillanatait.

Ez volt az a hely ahol az első 3 hétben azt mondtam, életem legrosszabb döntése volt, utálom és el sem tudom képzelni, hogy lehet itt élni. És mikor búcsúztam, a szemem telve volt könnyekkel, szívem majd megszakadt és csak az az egyetlen egy gondolat segített át, hogy nem örökre búcsúzok, visszajök!

A teljesség igénye nélkül, íme néhány kedvenc fotó a legjobb momentumokról..:)

Fotó riport Kylesku-ból!:)

Ha már a Facebook nem hajlandó feltölteni a képeimet, akkor megpróbálkozom itt!:)

Ősidők óta nem írtam ide... de ez az észak-nyugai, elhagyatott, kihalt... mindentől elzárt skót hely, elég okot ad, hogy folytassam ezt a blogot!;)

Majd beszámoló is jön... egy kevésbé fáradt pillanatban.. ha lesz olyan valaha!:P