Egy esős, májusi skót estén...:)

Minden nap úgy kelek, úgy fekszem és úgy próbálok megélni minden egyes pillanatot, hogy pozitívan állok hozzá a dolgokhoz és hiszek abban, hogy csak is rajtunk múlik milyen az életünk.
Ezt a mai napig is hiszem... de néha mindenben szükségünk van egy kis szünetre, így hát engedélyezek magamnak is egy kicsit!:)
Most nem állok neki megblogolni mi minden történt az elmúlt 2-3 hétben, de sok-sok jó dolog, sok élményben volt részem, majd egy jobb pillanatomban részletezem!;)
Viszont mióta visszajöttem valahogy rátelepedett a hangulatomra valami kis melankólia. Túlzás lenne azt mondani, hogy szomorú vagyok, egyszerűen csak úgy érzem nagy döntések előtt állok és nem könnyű eldönteni melyik úton induljak el.
Mondhatjuk úgy is, egy fenékkel szeretnék két lovat megülni... Szeretem az itteni életem, azt aki itt lehetek, annak akit itt látnak bennem az emberek. Itt teljesen új lappal indíthattam... Én dolgozom meg mindenért. Sosem voltam olyan aki természetesnek vette azt amije van, amit megkaphatott, de őszintén szólva most mégjobban tudok örülni bárminek is amit megveszek, legyen az a legkisebb apróság is. Szeretek reggel a buszon ülve végignézni Glasgow utcáin, szeretem, hogy meg kell becsülni ha végre kisüt a nap 10 percre... és jó érzés, hogy nyüzsög körülöttem az élet, sőt, nem is csak körülöttem... velem együtt.
De otthon van a családom, a legjobb barátaim, a forró nyár, a teraszom (a fűnyírómmal:D), az egész eddigi életem.. Egy érzés hazahúz. És a legnagyobb örömmel hagynám magam átadni ennek, ha tudnám, hogy van valóság alapja és nem csak a képzeletemben.

Holnap leütöm magam amiért ilyen bejegyzést írtam!:DD
Hát ez van... néha nekem is lehet rossz kedvem... és mégritkább esetben ezt meg is kell osztanom valakivel. És legritkább esetben olyan messze vagyok minden lelki(zős)társamtól, hogy ez a valaki Mindenki.. ;)
Azért élek, virulok... my smile still stays on! :)